ÉBREDJ FEL, KISCSILLAG
Messze földön élt egy lány
Távol, hol már szél sem jár
Sűrű erdő mélyén állt egy vár
Volt egy színes, forgó bál
Hol messziről jött vándor járt
S a lány szívére átok láncot zárt
De ha hajnal jár
Egy kis dallam száll
Ébredj fel Kiscsillag
Indul a tánc
Mondd, mit kívánsz
És a holnap majd elhozza
Ébredj fel, Kiscsillag
Indul a tánc
Hány évig vársz
Míg az álomból új élet
Álomból új élet vár
Nyárból tél lett, s télből nyár
A vándor régen távol jár
Jégbe zárva alszik még a lány
Nincs kiút az átokból
Mozdulatlan álomból
Nem találja száz herceg se már
De ha hajnal jár
Egy kis dallam száll
Ébredj fel, Kiscsillag...
Ébredj fel, Kiscsillag...
Ébredj fel, Kiscsillag...
Ébredj fel, Kiscsillag...
Ébredj fel, Kiscsillag
Álmodból új élet
Álmodból új élet vár
ELMEGYEK
Már régen nem érzem,
hogy minden múló percem pont úgy szép,
mintha ébren álmodnék.
Már régen nem értem mi tarthat vissza,
mondd mit várok még?
ha legbelül már indulnék
Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már?
Refrén:
Ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találtok már.
Én vártam, csak vártam,
hogy újra rám talál mi elmúlt rég
mi mára már csak szép emlék
És vártam, csak vártam, hogy lesz mi vissza tart, ha elmennék
de távol vagy, hogy érthetnéd?
Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már?
Refrén:
Ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
többé engem nem találtok
(2x)
Mert mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már?
Refrén:
Ha egyszer elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
engem többé nem találtok
Elmegyek
távol mindent újra kezdek
nélküled
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
holnaptól új úton járok
engem többé nem találtok már.
FOROG A FÖLD
Nézd ahogy lángol a táj,
bíbor színekben ég most a látóhatár
Szél lágyan arcomhoz ér,
ő is rólad mesél
és csak hallgatom már
Mondd, ugye emlékszem rám?
S a hajnal már újra nálam talál.
Amíg forog a föld
én várok rád, néha közelebb vagy,
mint gondolnád
csak jönnél, bárcsak jönnél
Amig forog a föld
én várok rád, se tél, se fagy, sem távolság
nincs többé, nem lessz többé tél
Egy árny ott a dőnék közt jár,
ahol búcsút mondtál
szívem még visszavár
Még most is lángol a táj,
biborszínekben ég, ott a látóhatár
Mondd, ugye emlékszem rám?
S a hajnal már újra nálam talál
Amíg forog a föld
én várok rád, néha közelebb vagy,
mint gondolnád
csak jönnél, bárcsak jönnél
Amíg forog a föld
én várok rád, se tél, se fagy, sem távolság
nincs többé, nem lessz többé tél
Mondd, ugye emlékszem rám?
S a hajnal már újra nálam talál
Amig forog a föld
én várok rád, néha közelebb vagy,
mint gondolnád
csak jönnél, bárcsak jönnél
Amíg forog a föld
én várok rád, se tél, se fagy, sem távolság
nincs többé, nem lessz többé tél
(2x)
FÚJJA EL A SZÉL
Elfelejtett szép emlék
Egy el nem mondott szó
Egy érzés, mi fogva tart
És sírni volna jó
Eltűnt, már ködbe vész
Hisz ráhullott a hó
De most már érezd, hogy könnyen száll a szíved
Most újra érezd, hogy új holnapra ébredsz
Hát fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
Fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
N Fújja el a szél
Elvarázsolt éjszakák
Nincs tanúnk, csak a hold
A vándor most útra kél
Hát nincs több, ennyi volt
Fényünk, mint száz madár
Sok felhőn áthatol
De most már érezd, hogy könnyen száll a szíved
Most újra érezd, hogy új holnapra ébredsz
Hát fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
Fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
N Fújja el a szél
Érezd, hogy könnyen száll a szíved
Most újra érezd, hogy új holnapra ébredsz
Hát fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
Fújja el a szél
Addig szóljon a hangom, amíg hozzád ér
A könnyem fújja el a szél
Holnaptól már nem várok rád
Fújja el a szél
Fújja el a szél
Fújja el a szél
HA ARRA ÉBREDEK
Olyan réges régen történt már
Mégis tisztán bennem él
Ahogy ránk talált az első végtelen éj
Engem elvarázsolt minden perc
S az a csillogó szempár
Szívem láthatatlan szálakkal szőtte át
Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Mit érek nélküled?
Minden édes forró érintés
Új és újabb álmot sző
Körülöttünk közben némán áll az idő
Sok a messze hívó új kaland
Mibe együtt kezdünk még
S van egy égi kéz mely bennünk őrzi a fényt
Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Mit érek nélküled?
Mit érek nélküled?
Ha arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Mit érek nélküled?
HÍV A VÉGTELEN
Jártam már én annyi mindenhol,
Ébredtem már tűnő álmokból.
Láttam már hogy színek hullnak szét,
Érted mégis útnak indulnék.
Hisz hangod hallom messze távolból,
Látom arcod fénylő lángokból.
Félek elhagy minden szép emlék,
Hinnem kell hogy van még tűz,
Mely értem ég.
Indulnom kell...
Refr.: Hív a végtelen...
--3X--
Jártam már én annyi mindenhol,
Láttam tengert vad hullámokból.
Kéklő mély, mely elnyel minden fényt,
Köddé válhat minden szép emlék.
De hangod hallom messze távolból,
Arcod őrzöm legszebb álmomból.
Rólad szól csak kezdet és a vég,
Várj még rám,
Én érted útnak indulnék.
Indulnom kell...
Refr.: Hív a végtelen...
--3X--
Hangod hallom messze távolból,
Látom arcod fénylő lángokból.
Félek elhagy minden szép emlék,
Hinnem kell hogy van még tűz,
Mely értem ég.
Indulnom kell...
Refr.: Hív a végtelen...
--3X--
JÉG A TŰZBEN
Éjszakák
Egy régen várt álomkép ránk talál
Mint szédülten örvénylô vágy
Mi szívünkhöz ér
És égetôbb a tűznél
Ébredés
Már érzem, hogy nem vár több tévedés
Ha úgy kel fel reggel a Nap
Hogy nálam vagy még
Én semmi mást nem kérnék
Mert tôled érzem minden percben
Hogy rám ragyog az ég
Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télbôl nyár
Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télbôl nyár
Vízesés
Mi ôrülten gyors
Mint a szívverés
Mit érzek, ha eljössz hozzám
S így nézel rám
A szívem, mint egy vulkán
Lángolás
Az arcunk már forróbb
Mint bármi más
Ha hozzám érsz, megreng a föld
S felkap a szél
És feljebb visz az égnél
Tôled érzem minden percben
Hogy rám ragyog az ég
Refrén 3-szor
KÉPEK EGY FILMBŐL
Még mindig látom bár oly sok éj elszállt
egy nyári éjszakán az esőben csak rám várt
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
s hittük nem véletlen volt, s egy életre szól.
Még mindig érzem a forró borzongást
a holdfényben átölelt, s már nem kellett senki más
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
s hittük nem véletlen volt, s egy életre szólt.
Refrén:
De ha menned kell, mert új világ vár rád
Ha a kettőnk filmje nem forog tovább
s hogyha egy napon majd múltba vágysz
a lelked mélyén rám találsz ezután
míg szived örzi filmünk dallamát.
Még mindig hallom suttogva lágy hangját
hogy ennél szebb nem lehet, s boldog hogy rámtalált
képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
s hittük nem véletlen volt, s egy életre szól
Refrén:
De ha menned kell, mert új világ vár rád
Ha a kettőnk filmje nem forog tovább
s hogyha egy napon majd múltba vágysz
a lelked mélyén rám találsz ezután
míg szived örzi filmünk dallamát
(2x)
Ha a kettőnk filmje nem forog tovább
s hogyha egy napon majd múltba vágysz
a lelked mélyén rám találsz ezután
míg szived örzi filmünk dallamát.
PAPÍRHAJÓ
Veled az éjszaka úgy rohan el
Röpke álomként, s már ébred a hajnal
Futnak a percek és elfutok én
Mint kósza szélben egy dallam
Nem látlak már, karod mást ölel rég
Hátha gondolsz rám, ha ébred a hajnal
Hallom a hangod, s bár nem tudom mért
Választ küldök egy dallal
Így hát vízre száll egy papírhajó
Vele üzenek, hajtja a szél
Hogyha látod ôt, mondd el kis hajó
Ég-e szemében a fény
S mondd el, ott várom majd
Ahol a fák az égig érnek
S mondd el, addig volt jó
Amíg útját álltuk az éjnek
S mondd el, ott várom majd
Ahol a dallam szívbôl szólhat
Mert csak így volt jó
Így volt jó
Fázom az éjben, sötét a magány
Talán visszatérsz, ha ébred a hajnal
Hallom a hangod, s bár nem tudom, mért
Választ küldök egy dallal
Így hát vízre száll egy papírhajó
Vele üzenek, hajtja a szél
Hogyha látod ôt, mondd el kis hajó
Ég-e szemében a fény
Refrén 3-szor
PÁR LÉPÉS A VÉGTELEN
Csak pár lépés a végtelen,
már nem tart vissza semmi sem
ha álom volt mit tőled kaptam,
ébrednem kell azt hiszem
egy álmatlan éjjel
mind úgy hullott széjjel
mi volt..
Csak pár lépés a végtelen,
már nem tart vissza semmi sem,
a karjaidban alszom el,
már nem rémíthet senki sem
mint anyját a gyermek
még egyszer ölelj meg
így jó..
Már semmit se bánjunk,
ha tévúton jártunk
hisz egy volt az álmunk
csak egymásra vártunk
de félek már késő
az éj lassan már körbe zár
Én áldom a sorsom,
minden áldott percben,
hogy rám bízott téged,
és rád bízott engem
de kérlek most indulj
és vissza se nézz többé már.
Csak pár lépés a végtelen
és többé nem jöhetsz velem
most bátor légy, most légy erős
és kérlek ne sírj kedvesem
egy perc volt az élet,
mi tőled oly szép lett
így jó..
Már semmit se bánjunk,
ha tévúton jártunk
hisz egy volt az álmunk
csak egymásra vártunk
de félek túl késő
az éj lassan már körbe zár
Én áldom a sorsom,
minden áldott percben,
hogy rám bízott téged,
és rád bízott engem
de kérlek most indulj
és vissza se nézz többé már
Már túl közel a végtelen,
most húzz magadhoz kedvesem
még annyi mindent mondanék,
de várnak rám a semmiben
hát őrizz meg engem,
úgy engedj elmennem
így jó...
Most mennem kell...
VIGYÁZZ RÁM
Egy zöld kis rét hány titkot rejt,
míg gyermek szívünk nem felejt.
Nem tudtuk még,
csak tettük a jót,
s kerültünk minden tiltó szót.
A lány már régen nem arra jár,
a fiú rég nem érti már,
azt hitte, minden titkuk szent,
de ez már semmit nem jelent.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itthagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.
A fiú indult, útra kelt,
egy igaz szív sosem felejt.
Nincs már sok emlék,
csak pár levél,
ő sem hisz már, de még remél.
Elmúlt sok év, s nem írt a lány,
nem válaszolt a régi szám.
Virágot ő már máshol hajt
s nem hallja már a régi dalt.
Azt mondtad, jól vigyázol rám...
VOLT EGY LÁNY
Volt egy lány, aki csillagok közt álmodozva járt
Aki hitte még, hogy minden csak rá várt
Mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolta dallamát
Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ
A sűrű éjben fény leszek
Mi távolból hozzám vezet
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek
Ha szomjazol, én víz leszek
S ha átölel majd két kezed
Bármi lesz, bármi vár
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már
Volt egy lány, aki börtönébe zárta önmagát
Kit ma nem tart vissza már egy fél világ
Hogy mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolja dallamát
A sűrű éjben...
S ha útvesztőben lépkedek
S tőlem félhomály még rejteget
És a félelem szorít magához majd
Akkor téged hív a képzelet
Mert érted mindent megteszek
Csak jöjj! Várok rád!
A sűrű éjben...
Bármi lesz, bármi vár
Bármi lesz, bármi vár
Bármi lesz, bármi vár
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már.
ÁRNY ÉS FÉNY
Oly fájón nagy a világ, éld át
Még hívnak csoda csodák
Ha bántón vad a világ, lépd át
Nézd azt, ami virág
Csak élvezd a lét minden ízét
A nappal az éjjel ezer színét
A perceknek 100 évnyi báját
Az érzést, hogy őrült kaland vár rád
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Ha fáznál, az a magány, törd át
Ha elbújsz ki ölel át?
Ha félnél jön a barát, hívd hát
Mondd el neki mi bánt
Csak élvezd a napfény reményét
A Hold mindent átíró rejtélyét
A dallamba bújt lélek hangját
A szépséges lét minden álarcát
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt.
Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék és fény
Mindkettő szédítő széppel súlyt,
Mert egy ösvényt jár két út
CSAK JÁTSSZ
Láthatsz egy rút nap őszi fényű alkonyán
Csodát-,nézz,láss!
Járhatsz a mélyben,csúf,rossz erők nyomán-,
Még élsz,még jársz!
Van visszaút,csak légy erős!
Mert készül ellened mindenféle "hős"...
Refr:Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.
Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot:csak játssz!
Csak játssz!
Állhatsz a ködben,vívhatsz ezer csatát-,
Bár félsz,még állsz!
Várhatsz a csöndben,eltűrve más dalát-,
Még élsz,még vársz!
Van még remény,ha lángod ég-,
Mert túl kell élned mindent az álmodért!
Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.
Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot:csak játssz!
Csak játssz!
ÉBREDJ FEL!
Azt kívánom neked, hogy éld meg a táncot!
Azt kívánom, szeresd-, hogy éld meg a jót!
Mozgat majd a zene, csak tépd el a láncot!
Forog a világ, mint dallamban a szó.
Dúdolj, táncolj!-minden bánat vár-,
Táncolj, dúdolj!-minden várhat már!
Csak érezd, hogy a zene az élet, s mindent megkaptál-,
Csoda holdfényben, ragyogó napban, minden ritmust jár!
refr.:Táncolj szívedből!
távol mindentől
táncolj tévedj el!
Táncolj szívedből!
bárhol minenről
táncolj élet kell
ébredj fel!
Azt kívánom neked, hogy érd el az álmod!
Legyen mindig zene az útravalód.
Azt kívánom, szeresd, hogy élvezd a táncot!
Tiéd a világ, ha keresed a jót!
Dúdolj, táncolj!- minden gond elszáll-,
Táncolj, dúdolj!- minden csönd megvár
Csak érezd, hogy dobol a véred, tested könnyebb már-,
Csoda holdfényben, ragyogó napban, minden ritmust jár!
refr.:
Azt kívánom
azt kívánom
éld meg a táncot
éld meg a táncot
azt kívánom szeresd
azt kívánom szeresd
éld meg a jót
éld meg a jót
mozgat majd a zene
mozgat majd a zene
csak tépd el a láncot
csak tépd el a láncot
forog a világ mint dallamban a szó
FOROGJ VILÁG!
Forogj, világ! - Sodorj a fényre,
vagy nem élek holnap már!
Vad éjszakád megöl, bár csókkal vár...
Ne bánts, világ! - Ne ölelj, ne érezz-,
szerelmed jobban fáj!
Ne játssz, világ! - eressz, ha boldog táj hív!
Refr.:
Hájnánánánáná, hájnánánánáná
Elvágyom réges-régen máshová!
Hájnánánánáná, hájnánánánáná
Nem látok fényt, nem várok rá!
Hájnánánánáná, hájnánánánáná
Eltűnök égen-földön, bárhová!
Hájnánánánáná, hájnánánánáná
Így válhat minden bánat álommá...
Forogj,világ!-Sötétben fázom-,
a remények végén jársz.
Bolond világ: tüzelsz, de jéggé válsz...
Ne bánts, világ! - Utad nem járom-,
ne kérj, ne hívj, ne láss!
Ne bánd, világ!-Tiéd lett minden más szív...
NEM LESZ TÖBB TÁNC
Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert-,
de van bennünk egy gonosz báj...
Féled már a hatalmát,
érezted már haragját-,
mikor támad a tűz, te is karmolsz:
talán megmenekülsz, ha harcolsz-,
de így végzed be parancsát...
Refr.:
Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!
Meddig véd a szelíd szó,
meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,
amíg más mosolya neked ékszer-,
'míg él benned a varázsló!
De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy...
Refr.:... (ism.)
Mért' kell harc, mért' nem élsz?
Hisz' az álmod más: ott fényt remélsz.
Mért' kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.
Refr.:
Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!
SZÁZSZOR ÖLELJ
Szívem táján újra nyár van,
Csupa virág hét határban-,
Legszebb szálját hajamba fűztem,
Lássák, van már szerelmem!
Álmomban így kívántam-,
Egyedül én mindig fáztam
Érted égek gyönyörű tűzben,
Minden könnyet feledtem.
Refr.:
Százszor ölelj még!(Százszor ölelj még!)
Csókkal bezárt titok lennék
Százszor szeress még!(Százszor szeress még!)
Mást hogy szeretnék?!
Százszor ölelj még!(Százszor ölelj még!)
Édes-csodás bűnbe esnék
Százszor szeress még!(Százszor szeress még!)
Mást hogy szeretnék?!
-Szünet-
Nánáná...
Szívem táján újra nyár van,
Csodavilág, napsugárban-,
Csókok, csöndek, dalok a fűben,
Éld át minden szerelmem!
Álmomban így kívántam,
Vigyen az út mindig párban
Sorsod láncát magamra fűztem,
Téged kell hát szeretnem!
SZERETEM
Csoda napok járnak, változik a szél:
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Velünk jön a Szerelem, túl az utakon-,
ha lemarad az Idő, fel nem kutatom...
Mosolyog a világ, mért' ne tegyem én?
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Refrén:
Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét -,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Csoda napok járnak, változik a dér:
Mutatja magát a csillagszemű éj.
Napot kap a virág, hitet a remény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Velünk jön a szerelem boldog-szabadon-,
Vége sose legyen, kérem, akarom!
Szorítom a kezed, élem a mesém
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Refrén:
Szeretem az élet hajnali dalát,
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örörmét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Refrén:
Nézz rám, érints meg szóval!
Nézz rám, számíthatsz rám!
Némán szólj hozzám csókkal!
Nézz rám, számíthatsz rám!
Refrén:
Szeretem az élet hajnali dalát
Szeretem a fények nappali szavát,
Szeretem az est otthon-melegét-,
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
Szeretem az álmok rejtett aranyát,
Szeretem a táncok tiszta tavaszát,
Szeretem a csönd égi örömét-
Szeretem a csókod éjjeli tüzét!
TŰZTÁNC
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali tűz kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
Tűzszívű szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felhő nem várná.
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!